2010. júliusában (Magyar Narancs, 2011.) naponta harmincezer arab nyelvű twitter üzenet született az arab tavasz időszaka alatt.
Az arab tavasz egyik eleme a jázminos forradalom volt, amely Tunéziában zajlott és a 23 éve hatalmon levő Zín el-Ábidín ben Ali elnök lemondásához vezetett 2011. január 14-én. A forradalom indító löketét 2010. decemberében egy zöldség- és gyümölcsboltos, Mohammed el-Búazízi öngyilkossága szolgáltatta. A boltost ugyanis folyamatos atrocitások érték a rendőrség részéről és arra hivatkozva, hogy nincs érvényes engedélye, folyamatosan megbüntették, lefoglalták autóját. A 26 éves árus egyeztetni akart az önkormányzattal, a kormányzó nem volt hajlandó találkozni vele, az attrocitások azonban folytatódtak vele szemben, míg végül felgyújtotta magát. Emberek ezrei fejezték ki támogatásukat a twitteren és a Facebook-on vele kapcsolatban, felvonulásokat szerveztek az utcákon, amely ellen a rendőrség erőszakkal lépett fel.
A szegénységre, a nyomorúságra és az egyenlőtlen elosztásra a nemzetközi sajtó figyelmét többen is öngyilkossággal igyekeztek felhívni, így tett többek között december 22-én Lasin Nadzsi is, aki felmászott egy villanypóznára, ahol halálos áramütés érte.
Mohammed el Búazízi is végül belehalt sérüléseibe, temetésén januárban közel 5000 ember vett részt, s végül tömegtüntetéssé alakult. A rendőrség ezt, ahogyan az időszakban kirobbant többi tüntetést is könnygázzal, véletlenül elsülő fegyverekkel, valamint kijárási tilalom bevezetésével igyekezett megfékezni. Egyre több ügyvéd is tüntetésbe kezdett a kormányzati palota előtt, s végül az ügyvédi kamara 95%-a az utcákra vonult, a tüntetések pedig több városra kiterjedtek, egyre erőszakosabban. Az egyik gránát például egy helyi mecsetbe csapódott be, amire a tüntetők autógumik felgyújtásával és az Alkotmányos Demokrácia Mozgalom helyi irodájának megtámadásával válaszoltak. Egyes városokban a tüntetések fosztogatásokká, zavargásokká váltak, így a katonaságot is készenléti állapotba helyezték, az ellenlépések pedig végül 338 ember halálához vezettek.
A tüntetések és zavargások legtöbbjét a Twitteren szervezték, de nem csupán a szervezkedés, hanem az információközlés helyszínévé is vált a felület. A hatalom próbálkozásai, hogy korlátozzák a hozzáférést, ellenőrizzék (és befolyásolják) a tüntetésben résztvevőket, kudarcba fulladtak. Az arab világ más országai is értesültek az eseményekről és elkezdtek „éledezni és mozgolódni”, s így Algériában, Jordániában, Egyiptomban, Jemenben, Bahreinben, Ománban, Líbiában és Szíriában is kitörtek a lázadások.
Az algér kormány igyekezett korlátozni a Facebookhoz és a Twitterhez való hozzáférést, Egyiptomban az államfő egyértelműen blokkolta a felületekhez való hozzáférést, az Al Jazeera is át kellett, hogy állítsa frekvenciáit, mert adását szintén zavarták. Január 27-én gyakorlatilag eltüntették az internetről Egyiptomot, mivel nem volt olyan egyiptomi honlap, amelyet el lehetett volna érni.
A Google közel-keleti marketingvezetője, Whael Ghonem semmilyen politikai párttal nem állt kapcsolatban, egy ideológiának sem volt követője, így az ő szavai a világon olyanokra is hatottak, akik egyáltalán nem akartak politizálni, így bejegyzéseit mindenki hitelesen fogadta. Ghonemet emiatt 12 napos őrizetbe vették, de beszédében Forradalom 2.0-ról beszélt, utalva a közösségi média web2.0 jelentőségére.
Ha további történetek is érdekelnek, kövesd a blogomat, vagy keresd bátran a közösségi média konfliktusokról szóló új könyvemet!